Jó régen történt, amikor utoljára írtam bármit is, de most valahogy megint kedvem támadt hozzá.
Nagyon sok minden történt azóta, hogy utoljára írtam, tulajdonképpen az egész életem teljesen megváltozott. De ez most nem is nagyon érdekes.
Ma reggel kipihenten ébredtem és jól eset kinyújtózni. De aztán valahogy nem sikerült felébrednem a nap hátra lévő részében sem. Még most is kómás vagyok.
No, de miért is ragadtam digitális tollat? Levelet kaptam egy barátomtól, aki elköltözött ebből az országból, de mégis magyarnak vallja magát. Most Új-Zélandon él, pedig azt sem tudja, hogy hol a régi. De jó neki ott. A politikát nem érti ott, így nem zaklatja fel. Az élete nyugodt, kényelmes, szóval idilli.
De azután jöttek a hírek reggel, hogy bizony ott földrengés volt, nem is kicsi és még áldozatokat is követelt.
Így azután váltottunk pár email-t. Mesélte, hogy ahol élnek, ott olyan tiszták a folyók, hogy bátran lehet belőle inni. Meg hogy olyan tiszta a levegő, hogy saját ózonlyukra is telik nekik. Egész kicsike, de van nekik olyanjuk.
Meg aztán, hogy elmentek tavaly télen - ott ugye akkor van tél, amikor itthon nyár -, mert fáztak (télen sincs 20 fok alatti hideg... mármint plusz 20 fok alatti...) és ezért aztán átugrottak a közeli Bora Bora szigetére. Ami azért vicces, mert ő még mindig rendelkezik magyar állampolgársággal, szóval oda még útlevélre sincs szüksége. Franciaországhoz tartozik ugyanis.
Szóval ott próbálták feltölteni magukat a téli hidegtől elgémberedett tagjaikat, meg amilyük csak átfagyott abban a rettenetes zord téli plusz 20 fokos dermesztő hidegben. Annyira sajnáltam őket...
Aztán tényleg. Mármint tényleg elkezdtem sajnálni őket. Belegondoltam, hogy mennyivel jobb itthon élni. Rengeteg oka van. Például az egyik, hogy télen nálunk tél van, nyáron meg nyár. Náluk meg pont fordítva. Ráadásul az autóban is az anyós ülésen ülve kell vezetni, mert ott van minden hozzávaló.
Aztán ott van az, hogy nem lehet a szekrényeket a falhoz tolni, mert olyan nagy a levegő páratartalma, hogy berohad a fal mögötte. Az meg milyen már, hogy a fal és a szekrény között van 20 centi.
Na és ne is beszéljünk az élővilágról!
Itthon, ha kiengeded a gyereket a kertbe játszani, a legrosszab ami történhet vele, hogy megzabál két keserű ízű krumplibogarat, meg három tücsköt elropograt, de a lábait kiköpi, mert szúrós.
Ezzel szemben Új-Zélandon az élővilág olyan, hogy a biológiai lexikonban három oldal van tele azokkal az állatokkal, amelyekkel a találkozás majdnem mindig halálos.
Vagyis, ha kiengeded a gyereket a kertbe, akkor legalább öt különféle állat próbálja meg felzabálni, és legalább tizenkét olyan élőlény él a kertben, ami kinyírhatja. És akkor a rovarokról még nem is beszéltünk.
Azt mondta nekem, hogy vannak a közelben (???) olyan szigetek, ahol a polinézek harmóniában élnek a természettel, vagyis nem terhelik túl a környezetüket, nem szemetelnek, nem irtják ki az állatokat, stb.
Ebbe is belegondoltam kicsit.
Ez ugye azt jelenti, hogy nincs angol klotyó. Ergo lehúzni nem tudod a brióst, max elásni. Az meg nem nehéz, mert minden homokos. Ez persze azt jelenti, hogy amilyen könnyű elásni, olyan könnyű megtalálni is...
Aztán nincs fürdés. Csak, ha bemész a tengerbe és ott lubickolsz. De ott nincs tusfürdő, de szappan sem, marad a homok. Az meg nem illatos. Vagyis büdösek, mint a kolera.
Nincs reggel kávé, se tea - na jó, talán az van -, de tutira nincs RTL Klub, meg Való Világ se, nincs bűnözés.
De akkor meg mi a francot csinálnak egész nap??? Unatkoznak???
Szóval, jó itt Magyarországon. Van minden, ami kell az élethez. És nem unatkozik az ember! És van budi, nem vagy büdös - persze kivételek mindig vannak, főleg a buszon ülő alvó emberek, akiknek öt méteres az aurájuk, és mindig találnak ülőhelyet maguknak... Meg van reggel kávé, tea, meg híradó!
Most pedig megyek és lefekszem aludni a jó kis puha ágyikómba. Harmónia nélkül... Vagy csak a paplannal harmóniában...
