Nem sokan, de akik ismernek, ők tudják, hogy nagyon szeretek a konyhában forgolódni. Ráadásul vannak sikereim is, az általam elkészített ételek 99.999%-ban elfogyaszthatók, bár a mellékhatásokról nem beszélnék.
Van például a csülkös babos káposzta. Na, az remek egy dolog. A csülök ugyebár zsíros étel, ezért a könnyebb emészthetőség és a gyomor kémiája miatt jó utána savanyú dolgot fogyasztani, ezért ha a savanyú káposztát és a csülköt összeadjuk, akkor tulajdonképpen a kettő kioltja egymást és máris fittness kaját kapunk eredményül. A vörös bab csak a tápérték és az ízhatás növelése érdekében kerül bele, egyébként is fontos, hogy sok hüvelyes termést fogyasszunk.
Sajnos azonban vannak mellékhatásai. Egyrészt eteti magát, tehát mire észreveszed, hogy jól laktál, addigra már túletted magad.
Másrészt, az emésztés során az alsó bél traktusban folyamatos túlnyomás tapasztalható, amelynek hatására tévé nézés közben törökülésben megvalósíthatjuk a levitáló Buddha élményt, minek következtében ökológia katasztrófát is okozhatunk szűkebb környezetünkben, de legfeljebb a kerületben. Vízparton Passzát szél élmény is előidézhető, amely a dögkút irányából fúj mindig. Jönnek is a zöld legyek csapatostul...
Tavaly azonban rengeteg gombát sikerült szednem, amelynek mértéktelen gomba zabálás lett az eredménye. Mennyei étek, különösen jól elkészítve. Például a vékony húsú őzláb, rántani fenséges. De a nemesebb, finomabb gombákból - például a vargánya és tinóru fajtákból - kiváló rizottó készíthető.
Tavaly csináltam is, hatalmas adagot, ki is porcióztam kis műanyag edénykékbe és hűtőből adogattam ismerőseimnek is. Mindenkinek bejött. De valahogy egy doboznak nyoma veszett...
Mivel elég jó húsevő vagyok - konkrétan a magyar húsos szendvics a kedvencem : két rántott szelet között egy natúr szelet -, így természetesen imádom a kovi ubit is... Anyukámtól pedig jól el is tanultam, hogyan kell csinálni. Igen ám, de az is elfogy egyszer. Anyukám azt is mondta, hogyha az ubiról a levét leszűröm, és forralás után kihűtve visszaöntöm rá, egy késhegynyi nátrium benzoáttal lehet tartósítani télire, befőttes üvegbe!
Több se kellett nekem, pár üveg kovi ubi beugrott a spejz polcra. Télen meg persze kopott is rendesen az állomány. Az utolsó üveggel például már nagyon óvatosan bántam, kinyitás után a szokásos kis műanyag dobozkáimba raktam, be a frigóba, nehogy bármi baja essen. 3-4 dobozzal raktam a hűtőbe és időnként csináltam valami fincsi husis kaját, amihez meg lehetett enni.
A minap éppen éhes voltam - mint általában - és benéztem a hűtőbe. Az egyik polcon, hátul a mangalica zsír mögé bebújt egy kis műanyag dobozka, hát gondoltam megkukkantjuk. Persze a zsírosbödön félrehúzása után már láttam is, hogy zöldell a doboz, meg is örültem nagyon, hogy még egy doboz kovi ubi figyel ott.
Leszaladtam a mélyhűtőmbe (akik nem értik, elmesélem, hogy a Tesco mellett lakom, így az az én mélyhűtőm. Csak leugrom és némi őrzési díjért cserébe hazahozhatom végtelen tartalmát, akár egy fél disznót is, mert hogy akkora), szóval leugrottam és a mélyhűtőmből hoztam egy friss hátsó csülköt. Gondoltam sült krumplival, kovi ubival mennyei étel lesz.
Így hát elő a kukta, 1 órán át főztem a leveskockás vízben a csülköt, hogy úgy rendesen átfőljön, ne legyen rágós. Aztán kivettem, megvártam, míg kihűl, megkenegettem jó kis fokhagyma péppel, és be a sütőbe 200 fokra legalább egy másik órácskára.
A krumpliból jó kis steak burgonyát faragtam, mangalica zsírban kisütöttem, hogy íze is legyen. Mire elkészült, addigra a csülökből is kisült a zsírja, a bőre pedig ropogós lett. Szép pirosra sült. És hát az illata... Hmmm...
Előtte gondosan előkészítettem a gyomromat egy kis házi pálinkával, nehogy elcsapjam a hasam. Már a számban éreztem a finom vasárnapi ebéd ízét, amikor kinyitottam egy üveg cseh sört hozzá.
Belöktem a lejátszóba valami filmet, amit úgyis csak addig nézek, amíg eszek, utána úgyis elájulok. Szépen össze is készítettem a tálalást a tálcára, és beköltöztem a nappaliba a tévé elé.
Minden ott volt már, a recés kés, a villa, a sült krumpli illata betöltötte a lakást, a csülök illatára összefolyt a nyál a számban, a sör is ott habzott... Hopppsz!!!! A kovi ubi majdnem lemaradt. Jártam már így...
Gyorsan spuri ki a konyhába, kis tálacska elővesz, dobozka kivesz a hűtőből... Na igen, de volt valami fura ezen a dobozon. Illetve inkább benne. A kovi ubi zöld színét alul valami fehéres anyag színe törte meg. Gondoltam a lé leülepedett.
De a doboz tartalma sem úgy viselkedett, mintha folyadék lett volna benne és az egyébként puha PVC doboz olyan kemény volt, mintha beton lett volna.
Hirtelen belém hatolt a gondolat, hogy ez egy idegen doboz. De a színe, a formája, meg minden mégis azt mutatta, hogy ez az én dobozom.
Lassan a fejem fölé emeltem a dobozt, és a fehéres anyagot kezdtem vizslatni. Határozottan valami hosszúkás szemcsés anyaghalmaz volt. Közelebbről egyre jobban hasonlított a rizsre...
Kiderült, hogy még az október elején készült és elveszettnek hitt gombás rizottós doboz volt az. Elbújt ott hátul a kis hamis, ráadásul a rajta megtelepedett idegen életforma ügyesen kovi ubinak álcázta magát zöld színével. Végig abban a hitben voltam, hogy ez biza kovi ubi, miközben értelmes élet kerekedett a gombás rizottóból, amely aztán zöld bársonytakaróba burkolózott a túlélés érdekében.
Az evolúció betört a hűtőszekrényembe... ekkor ütöttem rajta az idegen lényen!
Hát nem mertem a dobozt kinyitni! Féltem, hogy James Cameron filmje elevenedik meg és végül engem esz meg a rizottó, holott eredetileg fordítva szólt a terv. El is képzeltem az új sci-fi film címét : A gombás rizottó visszavág...
Úgy ahogy volt, repült a kukába. No, igen, de az ütődéstől és a benne lévő mikroklímától a felbosszantott idegen a doboz tetejét rögtön lerúgta... Pillanatok alatt betöltötte a lakást az orrfacsaró szag... Rohanvást nyitottam ajtót, ablakot, és már vettem is a cipőmet, hogy levigyem a kukába a szemetes zsákot... Abban tartottam fogva a xenomorf életformát.
Rendesen rosszul lettem, mire leértem, a légyirtóval elkábított legyek érezhetik így magukat. Fura fegyvereik vannak ezeknek az idegeneknek... A lépcsőházban faltól falig közlekedtem. Végül aztán nagy nehezen túléltem. A komposztáló edénykébe nem mertem beleönteni a doboz tartalmát, mert lehet, hogy Fukusimát megszégyenítő katasztrófát indítottam volna el Zuglóban, arról nem is beszélve, hogy egy teljesen ismeretlen életformát engedtem volna szabadon.
De még másnap is betöltötte az udvart a nevelt biológiai fegyverem szaga. Kedden reggel aztán a kukások elvitték, bár feltűnő csendben dolgoztak, valamiért egy árva szavukat sem lehetett hallani, csak a kukák dörömbölését és a kukás autó szeméttárolójának a zaját, amely betöltötte a párás hajnali utcát...
Így ért véget a magyar fantasztikus thriller...
A csülöknek aztán este lett vége, addigra kiszellőzött a lakás, és egy újabb páleszes alapozás után bevégezte.
Fincsi volt, de jó lett volna hozz egy kis kovi ubi...
